Elfogyott a türelme?
– Nem, erről szó sincs – válaszolta a korábban 332 NB I-es mérkőzésen szerepelt labdarúgó, aki egy évet töltött az Egri FC-nél.
Mile Krisztián, Hamar Ádám és Bardi Gábor után hivatalosan ön a negyedik olyan labdarúgó, aki távozott az NB III-as aranyérmestől, és a sor valószínűleg folytatódik. Miért döntött a Mezőkövesd mellett?
– Azt nem tudom, hogy milyen lesz a jövő Egerben, csak azt, hogy semmiféle olyan konkrétumról nem értesültem, ami miatt érdemes lett volna várni.

Amikor tavaly igent mondott Urbán Miklós tulajdonos ajánlatára, gondolta, hogy egy év múltán máshová szerződik?
– Akkor nagy visszalépésnek tartottam az NB III-as szereplést, ám hosszú távon úgy véltem, az értelmes célok és biztató jövőkép érdekében helyes döntést hoztam.

Az eredményességet tekintve aligha lehet hiányérzete.
– Jó társaságba csöppentem, kiváló közösség alakult ki, amelynek vezetői mindent megtettek a siker érdekében. Az utolsó időszak viszont már nem volt valami fényes. Rendkívül sajnálom, hogy így alakult, azt pedig nem értem, hogy egy ilyen városnak, mint Eger, miért nincs igénye a normális futballra.

A hevesi megyeszékhelytől 23 kilométerre azonban egyértelműen van ilyen igény.
– Magam is ezt tapasztalom, bár csupán tegnap írtam alá a klubhoz a két évre szóló szerződést.

A BVSC, a Honvéd, a Dunaferr, az FTC, a ciprusi ÁÉ Páfosz, a Vasas és a Paks után újra az NB I-et veszi célba?
– Nagy bátorság lenne kijelenteni, hogy cél az NB I., inkább azt mondom: bízom benne, hogy jó lenne legalább úgy szerepelni, mint legutóbb, amikor ezüstérmes lett az MSE. Ha pedig még ettől is jobban alakul a helyzet, hát állunk elébe.

Az Egri FC-nek milyen jövőt jósol?
– Attól többet most aligha mondhatnék, mint azt, hogy bízom benne, rendeződik a klub helyzete.